A vasárnapi Boldogtalanok című előadás után közönségtalálkozóval egybekötött beszélgetésnek adott otthont a Kamaraszínház, amelyen jelen volt Funk Iván rendező, a darabban szereplő jó pár színész és Dr. Stark András pszichiáter is.
Szó esett olyan ma is égető problémákról, mint a gyermekkori trauma személyiségfejlődésre kifejtett hatásai, a korai kötődési minták ismétlődése felnőttkorban, a generációkon átívelő traumatizálódás, önsorsrontás, társfüggőség, továbbá kérdésként merült fel, hogy mi is tesz egy nőt nővé, egy férfit férfiassá. Milyen felnőtté válhat az, akit elhanyagoltak gyermekkorában, no meg, hogy mégis kit terhel a felelősség, ha életutak vakvágányra sodródnak.
Minthogy a darab tálcán kínál számos értelmezési lehetőséget, több olvasat is elhangzott, érdekes fordulatokat hozva a beszélgetésbe. A színészek mellett a közönség is bátran belefojt az eszmecserébe, irodalom- és színháztörténeti, illetve pszichológiai megközelítésmódok is helyet kaptak, ezek mellett a színházszerető laikus nézőpontja is felvillant.
A vélemények sokfélesége nem is meglepő, hisz Füst Milán drámája elgondolkoztató, megrendítő és összetett élményt nyújt. Bevezet az emberi lélek útvesztőibe, a tudattalanban lapuló ösztönök néhol már patológiás világába. Pillanatképeken keresztül kíséri végig az olvasót, nézőt emberi életutakon, sorsokon. Rámutatva, hogy a mérföldkőnek számító események, traumák miként alakítják az identitást, azt, hogy ki miként tudja meghatározni önmagát, mit vár az élettől, milyen kapcsolatokban érzi magát otthonosan, biztonságban.
A szereplők veszedelmes viszonyai mentén egy sor kérdés fogalmazódik meg, amelyek megválaszolása érdekes kaland, kihívás és némi önismereti „túra” is, amelyen továbbra is részt lehet venni.
Pécsi Nemzeti Színház: Boldogtalanok. Kamaraszínház. 2016. január 17.
